1867

    Horthy Miklós emlékiratait még tavaly ősszel olvastam ki. Sokmindenben megváltoztatta az addigi álláspontomat. Sokmindenről és sokmindenkiről más lett a véleményem.
    Egy barátom is elolvasta a könyvet és a 21. századi fejünkkel filozofálgattunk is rajta. Belegondoltunk 1-2 résznél, hogy mi van ha Horthy nem teljesen az igazat írta le. Be kell valljam, hamar elvetettük a gondolatot, mert - bár akkor is voltak hazugok - Horthy Miklós más világban nevelkedett. Tisztességes volt a családja, pályája és kormányzói tevékenysége is. Sok előítélet éri a Németországgal való "szövetség" miatt, ami inkább alávetettség volt...
    Tudni kell, hogy ő rendelt páncélos csapatokat Pestre, mikor elakarták vinni a zsidókat a gettóból. Ez tény. Szóval ezeknek az előítéleteknek nagyrésze már itt megbukik. A könyvet mindenkinek tudom ajánlani, akit érdekel az a korszak, de azoknak is, akik kíváncsiak egy kíváló államférfi történetére!

    Hogy érzékeltessem a régebbi és a mai idők közti különbséget, kiragadok egy igen aktuális témát. Most a politikától tényleg függetlenül, csak a lényegre és nem a pártállást nézve; Gyurcsány miniszterelnök úr reformcsomagot szeretne végbe vinni, ami rövidtávon stabilizálná az ország helyzetét. Ez, most a hatásától + hatékonyságától és "népszerűségétől" eltekintve rendben van. A reformok szükségesek voltak minden korszakban, ez normális. Viszont téves dolog "II. reformkorként" emlegetni, ahogy tették.
    A dolog ott különbözik az IGAZI reformkortól, hogy ott a politikai elit (nemesség) haladóbb gondolkodói, kisebb vagy nagyobb vagyonukból felajánlásokat tettek, saját "kárukra" segítették ezeket a reformokat. Éppen azért, hogy ne a legszegényebbektől kelljen elvenni, még ezt is. Szerintem igen becsülendő, ha egy arisztokrata saját magát akarja megadóztatni, holott megtehetné, hogy továbbra is vígan lubickol és arany kiskanálról szopogatja a mézet.
    A másik, hogy akkoriban Széchenyi István Hitel c. munkájával (1830. jan. 28. - hamarosan évforduló!) indította el az érlelődő folyamatokat. Utazásaival gyűjtötte az információt, hogy is kéne mindezt véghezvinni. Szakmailag igen alaposan felkészült, több könyve is született, de nem csak az iskolában bemagolt "Hitel. Világ. Stádium.", hanem lótenyésztésről, selyemkészítésről és a magyar társadalomról is írt.
    Persze ma minden területen vannak külön szakemberek, talán nekik kéne nagyobb hangot adni és MEGOSZTANI az emberekkel, hogy miért és mennyire van bajban az ország és hogy kinek mi a feladata, mivel tud hozzájárulni ahhoz, hogy ebből kihátráljunk. Viszont amíg többszázezer forintos költségtérítést kap minden képviselő, addig nem tudom, hogy miért beszélnek "megszorításokról". Arról nem beszélve, hogy a költségtérítésekkel igen csúnyán vissza lehet élni és gyanítom vissza is élnek vele. Tessék nekik is "Melegebéd utalványt" adni, mint a pedagógus édesanyámnak. Tessék nekik 1 kártyát adni, ami rögzíti, hogy hol, mennyit tankolt (ez ma már nem lehet technikai probléma) és az alapján fizetni a költségtérítést. Különben is, nehogy bárki is azt higyje, hogy a 48-as kormány súlyos pénzekért dolgozott...
    Sőt, Széchenyi még a márciusi események előtt a helytartótanácsnál betöltött közlekedéssel, fejlesztéssel foglalkozó állásáért egy petákot sem akart elfogadni!
    Horthy kormányzósága alatt pedig volt olyan miniszterelnök, aki lemondott a szolgálati gépjárműről és gyalog járt be (nem közelről) a Parlamentbe. És még képzeljük hozzá, hogy akkor nem volt olyan fejlett tömegközlekedés sem. Korán kelt, sétált...

    Más világ volt, elhiszem és nem akarom én megvonni a politikusoktól a pénzüket. Nem sajnálom, de ha már mindenhonnan lefarigcsálnak, nem is keveset, tegyék meg magukon először. Az a baj, hogy nincsenek veszélyeztetve, nincsenek olyan szigorú ellenőrzés alatt.     A harmadik különbség pedig az, hogy nincsenek eszméik, elveik, becsületbeli kérdéseik. Már nem hisznek abban, hogy "Igen, itt ha összefogunk, tudunk egy rendes kis országot építeni". Csak frázisaik vannak és egyedül a gyenge beszédeikben használják fel őket. Teljesen mindegy, az én szememben mind ilyenek az egyik szélétől a másikig. Nincs olyan nemzedék Magyarországon, mint amibe Batthyány, Széchenyi, Deák vagy Kossuth tartozott. Nincsen Eötvös, Szemere, Teleki. Véget ért valami az elmúlt 60 év alatt, vagy örökre eltűnt. Nem ír senki "Hitelt", sem "Lovakrult", csak "kibaszott jó könyvet a baloldalról" meg az Orbánról.

ui.:
Bocsi, hogyha néhol esetleg téves, vagy nem összeszedett... ez csak úgy "kijött" belőlem. utólag még lehet, hogy belejavítok!
[gróf]