Szeretnék megemlékezni Márczius 15. napjáról. 1848-ban, mint tudjuk ezen a napon Pesten sikeres és békés tömegmegmozdulást szerveztek a "márcziusi ifjak".
Aktuális szemszögből nézve, nem örülök az erőszaknak. Az embereket meg lehet érteni, hiszen tele van mindenük a politikával. A rendőrök most, ahogy néztem etikusabban és jogszerűbben jártak el, mint októberben.
Szerintem összefogásra lenne szükség, pártállástól függetlenül. Csak úgy lehet nagy nemzet a magyar, ha békében és szeretetben élünk egymással. Ennek sok akadálya van, sok mocskot kéne kitisztítani a jobb- és baloldalon, a kormányban és az emberekben is. Szemléletváltás kell és szeretet, szeretet, szeretet!
Fáy András költő szavaival élve fehér négerek vagyunk. Hozzátenném, egy gyarmaton. Csak akkor szabadulhatunk fel a fizikai és szellemi rabságból, ha kezet nyújtunk egymásnak! Ha megtanulunk egymás mellett élni, tisztességesen, senki nem győzhet le minket!
[gróf]
A kommunizmus áldozatai
2007.02.25. 20:56 | 1867 | Szólj hozzá!
Ma, emlékezzünk a kommunizmus áldozataira, azokra, akiket ez a szörnyű vörös vihar a szakadékba taszított!
Felfoghatatlan a halálos áldozatok száma, az árváké, a börtönbüntetésre ítélteké, a gulágokon szenvedett embereké, a háború borzalmaiban elvesző katonáké, a megerőszakolt nőké és férfiaké! Ilyen iszonyatos pusztítást még a náci rezsim sem végzett, bár igyekezett.
Meg akarom tudni, hogy mit élt át az a katona, aki a Kárpátok bércein esett hadifogságba. Láthatta-e lelki szemei előtt, amint az őrjöngő ázsiai horda felégeti a piros tetős, fehér falu, takaros magyar házakat? Láthatta-e azt, amikor papokat végeztek ki és a komiszárok ostorral verték halálra az embereket Isten oltára előtt? Sorolni is kimerítő lenne, minden egyes halálnemet, kínzást, szenvedést, amit a kommunizmus eszméjét harsogó diktatúrák okoztak, többek közt nekünk magyaroknak is.
Megbocsátható-e a Rákosi-rendszer? A padlás-söprő belügyminiszter, Nagy Imre ki volt? Mit gondolhat ma valaki róla? Vagy a megtérés már minden bűnt felülvizsgál?
Nem abba a nemzedékbe tartozom, amelyik fizikai, anyagi, lelki, emberi és erkölcsi vonatkozásban sérült és megsemmisült a kommunizmus vasöklei alatt. Hogy mit tanítanak ma a kommunizmusról? A valósághoz képest semmit, magyar vonatkozásban pedig azt is alig merik elmondani, hogy Szamuely Tibor és a "Lenin fiúk", hogyan akasztgatták vagy lőtték agyon a papokat és a "dicső eszme" ellenségeit.
Engem nem érdekel, ha valakinek a politikai meggyőződése a kommunizmussal azonos. Az a fő, hogy milyen ember. Azonban a sunyiságot, a sarkítást és az elhallgatást mindennél gyűlöletesb emberi tulajdonságnak ismerem. Ha a nácizmust elítélik minden szinten és történelem órákon képek mutogatásán túl a képzelet minden erejét latba vetve tanuljuk, hogy miként szenvedett tőle mindenki, még az is, aki a világ másik felén élt, akkor a kommunizmussal miért nem tehetjük meg ezt?! Mindkét eszme megérdemli a kárhoztatást! Ha nem akarjuk, hogy a nácizmus felüsse a fejét, ne akarjuk azt sem, hogy a kommunizmus tegye ugyanezt!
Kit terhel felelősség azért, hogy a mai ifjúság nagy része nem tudja, miről emlékezünk ma? Azt ne higgye bárki, hogy tíz fiatal közül legalább öt tudna erről három mondatnál többet beszélni. A fű, Che Guevara, "red punks" vagy csak a "szarok bele, nekem 8" megy. Diszkót és alkoholt a népnek! Lenin pedig megmondta: Tanulni, tanulni, tanulni!
[gróf]
Felfoghatatlan a halálos áldozatok száma, az árváké, a börtönbüntetésre ítélteké, a gulágokon szenvedett embereké, a háború borzalmaiban elvesző katonáké, a megerőszakolt nőké és férfiaké! Ilyen iszonyatos pusztítást még a náci rezsim sem végzett, bár igyekezett.
Meg akarom tudni, hogy mit élt át az a katona, aki a Kárpátok bércein esett hadifogságba. Láthatta-e lelki szemei előtt, amint az őrjöngő ázsiai horda felégeti a piros tetős, fehér falu, takaros magyar házakat? Láthatta-e azt, amikor papokat végeztek ki és a komiszárok ostorral verték halálra az embereket Isten oltára előtt? Sorolni is kimerítő lenne, minden egyes halálnemet, kínzást, szenvedést, amit a kommunizmus eszméjét harsogó diktatúrák okoztak, többek közt nekünk magyaroknak is.
Megbocsátható-e a Rákosi-rendszer? A padlás-söprő belügyminiszter, Nagy Imre ki volt? Mit gondolhat ma valaki róla? Vagy a megtérés már minden bűnt felülvizsgál?
Nem abba a nemzedékbe tartozom, amelyik fizikai, anyagi, lelki, emberi és erkölcsi vonatkozásban sérült és megsemmisült a kommunizmus vasöklei alatt. Hogy mit tanítanak ma a kommunizmusról? A valósághoz képest semmit, magyar vonatkozásban pedig azt is alig merik elmondani, hogy Szamuely Tibor és a "Lenin fiúk", hogyan akasztgatták vagy lőtték agyon a papokat és a "dicső eszme" ellenségeit.
Engem nem érdekel, ha valakinek a politikai meggyőződése a kommunizmussal azonos. Az a fő, hogy milyen ember. Azonban a sunyiságot, a sarkítást és az elhallgatást mindennél gyűlöletesb emberi tulajdonságnak ismerem. Ha a nácizmust elítélik minden szinten és történelem órákon képek mutogatásán túl a képzelet minden erejét latba vetve tanuljuk, hogy miként szenvedett tőle mindenki, még az is, aki a világ másik felén élt, akkor a kommunizmussal miért nem tehetjük meg ezt?! Mindkét eszme megérdemli a kárhoztatást! Ha nem akarjuk, hogy a nácizmus felüsse a fejét, ne akarjuk azt sem, hogy a kommunizmus tegye ugyanezt!
Kit terhel felelősség azért, hogy a mai ifjúság nagy része nem tudja, miről emlékezünk ma? Azt ne higgye bárki, hogy tíz fiatal közül legalább öt tudna erről három mondatnál többet beszélni. A fű, Che Guevara, "red punks" vagy csak a "szarok bele, nekem 8" megy. Diszkót és alkoholt a népnek! Lenin pedig megmondta: Tanulni, tanulni, tanulni!
[gróf]
Üveglövészet
2007.02.14. 21:47 | 1867 | Szólj hozzá!
Nem vagyok túl naprakész ember a blogírásban, tudom. De azért igyekszem érdemben reagálni a dolgokra.
Mint ismeretes valaki/valakik rálőtt/ek a Teve utcai rendőrfellegvárra. A helyzetet illetően nincs véleményem, igazából megmosolyogtam a dolgot. Nincs kedvem nagyon kielemezni a történteket, csupán mindenki gondolja végig, hogy kinek hasznos, ami történt (még ha nem is ők követték el, a tényeken nem változtat). Számomra humoros eseménynek az könyvelhető el, hogy Garamvölgyi úr irodája elázott. Majd ezért biztos lesz 1-2 dádá meg céllövészet lecke.
A rendőrségről amúgy sincs jó véleményem. Bár a tüntetéseken nem vettem részt és nem vagyok forradalom vagy erőszak párti, azért a rendőrerőszakot jobban elítélem. A kiszolgáltatott és örökösen átvert népnek joga van ütni, kimutatni a foga fehérjét, de egy rendőrtől elvárom az etikus, kulturált és emberséges magatartást. Egyébként ismerek egy-két fiatalt, akik hamarosan a rendőrtisztire mennek tanulni. Jelentem, nem fog javulni az állomány szellemi minősége.
Az előző rendszeréhez hasonló bánásmód és mentalitás a vezetők irányából fakad. A szocializmusból átvett rendőrtisztek, akár akarják, akár nem, már beléjük ivódott a naplemente és Kádár szemének fénye. A vér nem válik vízzé. Egyszóval köztem és Gergényi úr között például az a különbség, hogy nekem bár kék, de neki vörös a vére.
Nem akarom folyamatosan járatni a képzeletbeli nyaktilót, de még egy ügyben felemelném a hangomat. Aki spórolni akar, először nézzen szét a saját háza táján. Már írtam a képviselők kötlségtérítésével kapcsolatban, hát íme, mindenki lássa, mennyit is vesznek fel a jóurak. Hozzátenném, hogy az SZDSZ-es képviselők egy része valami 40-50000Ft körül vett fel úti vagy szállásköltségre pénzt. Nem tudom, hogy ezzel csak egy ebből kifakadó botrány esetén védenék meg magukat és emelnék erkölcsi piedesztára (valószínű) vagy tényleg beérik a fizetésükkel (lehet...). Azért valószínűbb a sunyiság, mert azért valljuk be, a Gyurcsány beszéd előtt is gondoltuk, hogy hazudnak és lopnak a politikusok, pártállástól függetlenül. "Madarat tolláról, embert barátjáról."
[gróf]
Mint ismeretes valaki/valakik rálőtt/ek a Teve utcai rendőrfellegvárra. A helyzetet illetően nincs véleményem, igazából megmosolyogtam a dolgot. Nincs kedvem nagyon kielemezni a történteket, csupán mindenki gondolja végig, hogy kinek hasznos, ami történt (még ha nem is ők követték el, a tényeken nem változtat). Számomra humoros eseménynek az könyvelhető el, hogy Garamvölgyi úr irodája elázott. Majd ezért biztos lesz 1-2 dádá meg céllövészet lecke.
A rendőrségről amúgy sincs jó véleményem. Bár a tüntetéseken nem vettem részt és nem vagyok forradalom vagy erőszak párti, azért a rendőrerőszakot jobban elítélem. A kiszolgáltatott és örökösen átvert népnek joga van ütni, kimutatni a foga fehérjét, de egy rendőrtől elvárom az etikus, kulturált és emberséges magatartást. Egyébként ismerek egy-két fiatalt, akik hamarosan a rendőrtisztire mennek tanulni. Jelentem, nem fog javulni az állomány szellemi minősége.
Az előző rendszeréhez hasonló bánásmód és mentalitás a vezetők irányából fakad. A szocializmusból átvett rendőrtisztek, akár akarják, akár nem, már beléjük ivódott a naplemente és Kádár szemének fénye. A vér nem válik vízzé. Egyszóval köztem és Gergényi úr között például az a különbség, hogy nekem bár kék, de neki vörös a vére.
Nem akarom folyamatosan járatni a képzeletbeli nyaktilót, de még egy ügyben felemelném a hangomat. Aki spórolni akar, először nézzen szét a saját háza táján. Már írtam a képviselők kötlségtérítésével kapcsolatban, hát íme, mindenki lássa, mennyit is vesznek fel a jóurak. Hozzátenném, hogy az SZDSZ-es képviselők egy része valami 40-50000Ft körül vett fel úti vagy szállásköltségre pénzt. Nem tudom, hogy ezzel csak egy ebből kifakadó botrány esetén védenék meg magukat és emelnék erkölcsi piedesztára (valószínű) vagy tényleg beérik a fizetésükkel (lehet...). Azért valószínűbb a sunyiság, mert azért valljuk be, a Gyurcsány beszéd előtt is gondoltuk, hogy hazudnak és lopnak a politikusok, pártállástól függetlenül. "Madarat tolláról, embert barátjáról."
[gróf]
· 1 trackback
Elnézést
2007.02.13. 15:22 | 1867 | Szólj hozzá!
Elnézést kérek, hogy csak most írok, tudom 11-én mindenképp illett volna legalább egy szösszenetnyi bejegyzést írnom. El vagyok foglalva a tanulással és az utóbbi napokban egy irodalmi pályázat anyagán dolgoztam. Így sajnos Vitéz Nagybányai Horthy Miklós kormányzó halálának 50. évfordulójára rendezett megemlékezésre sem jutottam el. Remélem, majd ötven év múlva ottlehetek és még beszédet is mondhatok.
A blog mostanában pangani fog kicsit, mert nem érek rá. De majd ha több időm lesz, visszatérek a rendszeres blog írásra.
A blog mostanában pangani fog kicsit, mert nem érek rá. De majd ha több időm lesz, visszatérek a rendszeres blog írásra.
Az utóbbi napokról
2007.02.04. 21:05 | 1867 | Szólj hozzá!
Sokáig nem írtam blogot. Elnézést, de se ötletem, se időm nem volt. Illetve csak Január 28. alkalmából, mivel ezen a napon adta ki Széchenyi István a Hitel c. munkáját.
A péntek óta kialakult politikai helyzet azonban érdekesebb. Mint tudjuk a fidesz politikusainak nagytöbbsége elbontotta a parlament előtti kordont. Ez jogsértő, persze - bár nem vagyok jogász -, de az is jogsértő, hogy a rendőrség több mint száz nappal ezelőtt műveleti területté nyilvánította, ha jól tudom annak ellenére, hogy volt területfoglalási engedélye pár szervezetnek... Na meg felteszem a kérdést, hogy valódi polgári demokrácia-é az, amikor egy forradalom 50. évfordulóján nem engedik a népet a Kossuth térre? Avagy egyáltalán a választóknak (akiké a hatalom, amelyet választott képviselőik útján gyakorolnak - szóval akkor ki tartozik ki alá?!) nem lehet az ORSZÁGHÁZhoz hozzáférni?
Viszont, ami számomra beárnyékolja a történteket az az, hogy miért tette ezt a Fidesz? Miért most?
A dolog következménye az, hogy;
pro primo: Az emberek megint erre a hírre koncentrálnak, holott valójában az a kb. 1000 tüntető nem tud olyan nagy dolgokat végbevinni. Viszont az őszi események még frissek, van aki unja, van aki izgatottan várja, hogy mi lesz. Megmarad a feszültség, izgalomban marad a tömeg, ami a populizmus módszereivel bármikor újra felhasználható. És szegény emberek azt hiszik, hogy az ő akaratuk érvényesül...
pro secundo: Abból szempontból volt jó döntés kordonbontás, hogy a Fidesz került újra a középpontba. Ez azért fontos politikai lépés, mert az utóbbi időben Gyurcsány Ferenc kommunikációba kezdett az emberekkel. Gondoljunk csak a városok látogatására és a "Szembenézés" c. 27 oldalas munkájára, amely azt hiszem sok ingadozót állíthat a kormány oldalára. Viszont, hogyha megint felizzanak a kedélyek, akkor ez a kommunikáció megszűnhet, elhal a hangja.
Magánemberként az a véleményem, hogy nem kell félni az emberektől, éppen ezért nyílt sisakkal, nyílt politikával tegye egy politikus azt, amiről állítólag meggyőződése, hogy jó. Szóval nem kell kordon! De populizmus sem! Kérek mindenkit, ne legyen eszköze egy kisstílű, a magyar szellemhez méltatlan politikai csatározásnak. A mi akaratunkat másképp kell érvényesíteni. Erről most nem tudnék kielégítően és összetetten értekezni, de feldobtam magamnak a témát és máskor kifejtem. Lehet, hogy egy hét, de lehet hogy csak évek múlva.
Végezetül, általában vagy tájékozott és abszolút művelt emberek, vagy a legaljasabb gazemberek fogalmaznak meg időtlen igazságokat.
"...tehát felvették a rabszolgák szokását, amely abból áll, hogy csak azt szabad mondani, amit veszély nélkül lehet. A klubok és a lándzsák megölik az energiát, hozzászoktatnak a színleléshez, az alávalósághoz, és hogyha a népbe belenevelik ezt a nemtelen szokást, már nem lát majd más boldogságot, mint azt, hogy váltogassa zsarnokait." (Talleyrand)
[gróf]
A péntek óta kialakult politikai helyzet azonban érdekesebb. Mint tudjuk a fidesz politikusainak nagytöbbsége elbontotta a parlament előtti kordont. Ez jogsértő, persze - bár nem vagyok jogász -, de az is jogsértő, hogy a rendőrség több mint száz nappal ezelőtt műveleti területté nyilvánította, ha jól tudom annak ellenére, hogy volt területfoglalási engedélye pár szervezetnek... Na meg felteszem a kérdést, hogy valódi polgári demokrácia-é az, amikor egy forradalom 50. évfordulóján nem engedik a népet a Kossuth térre? Avagy egyáltalán a választóknak (akiké a hatalom, amelyet választott képviselőik útján gyakorolnak - szóval akkor ki tartozik ki alá?!) nem lehet az ORSZÁGHÁZhoz hozzáférni?
Viszont, ami számomra beárnyékolja a történteket az az, hogy miért tette ezt a Fidesz? Miért most?
A dolog következménye az, hogy;
pro primo: Az emberek megint erre a hírre koncentrálnak, holott valójában az a kb. 1000 tüntető nem tud olyan nagy dolgokat végbevinni. Viszont az őszi események még frissek, van aki unja, van aki izgatottan várja, hogy mi lesz. Megmarad a feszültség, izgalomban marad a tömeg, ami a populizmus módszereivel bármikor újra felhasználható. És szegény emberek azt hiszik, hogy az ő akaratuk érvényesül...
pro secundo: Abból szempontból volt jó döntés kordonbontás, hogy a Fidesz került újra a középpontba. Ez azért fontos politikai lépés, mert az utóbbi időben Gyurcsány Ferenc kommunikációba kezdett az emberekkel. Gondoljunk csak a városok látogatására és a "Szembenézés" c. 27 oldalas munkájára, amely azt hiszem sok ingadozót állíthat a kormány oldalára. Viszont, hogyha megint felizzanak a kedélyek, akkor ez a kommunikáció megszűnhet, elhal a hangja.
Magánemberként az a véleményem, hogy nem kell félni az emberektől, éppen ezért nyílt sisakkal, nyílt politikával tegye egy politikus azt, amiről állítólag meggyőződése, hogy jó. Szóval nem kell kordon! De populizmus sem! Kérek mindenkit, ne legyen eszköze egy kisstílű, a magyar szellemhez méltatlan politikai csatározásnak. A mi akaratunkat másképp kell érvényesíteni. Erről most nem tudnék kielégítően és összetetten értekezni, de feldobtam magamnak a témát és máskor kifejtem. Lehet, hogy egy hét, de lehet hogy csak évek múlva.
Végezetül, általában vagy tájékozott és abszolút művelt emberek, vagy a legaljasabb gazemberek fogalmaznak meg időtlen igazságokat.
"...tehát felvették a rabszolgák szokását, amely abból áll, hogy csak azt szabad mondani, amit veszély nélkül lehet. A klubok és a lándzsák megölik az energiát, hozzászoktatnak a színleléshez, az alávalósághoz, és hogyha a népbe belenevelik ezt a nemtelen szokást, már nem lát majd más boldogságot, mint azt, hogy váltogassa zsarnokait." (Talleyrand)
[gróf]
A mai nap
2007.01.18. 21:06 | 1867 | Szólj hozzá!
Január 18-a. Valamikor úgy 140 éve ezen a napon kiáltották ki egy állam újraegyesülését a
porrá alázott Franciaország szívében. Igen, feltételezem, mindenki tudja, hogy ez az állam Németország volt. Eme ország létrejötte alapvetően változtatta meg a világ történelmét, mely a mai napig hatással van az emberek életére. A miénkre különös tekintettel.
Mi is történt 1871. január 18. után. Franciaország évszázados hegemóniája megtört, az addig
szétmarcangolt állapotban lévő Németország vette át a helyét. Természetesen az elkövetkező
fél évszázadban a franciák nem tettek mást, mint folyamatosan sírtak, amiért a gonosz németek
elverték őket, s visszavették tőlük azt, ami „mindig is az övék volt”.
Sosem értettem, hogy lett ez a nép nagyhatalom. Lényeges viszont, hogy a politikailag
meglehetősen elszigetelt Ausztria-Magyarország röviddel eme események után szoros szövetséget
kötött az ifjú Német Birodalommal, és ez 50 évvel később szomorú következményeket vont maga után.
Az első világháborúról van szó, amikor a franciáknak lehetőségük lett volna arra, hogy visszavágjanak.
Természetesen itt is csúnyán leszerepeltek, hatalmas erőfeszítésekkel sikerült csak megakadályozniuk,
hogy a németek ne vonuljanak be ismét Párizsba. Természetesen ez csak részben az ő érdemük, nagyrészt az angol és orosz szövetségeseik gyors reakciójának köszönhető. A háború végkimenetelét tudjuk, a németek elveszítették a háborút, annak ellenére, hogy a világ legnagyobb, szárazföldileg egységes birodalmát is tönkreverték.
A szomorú ebben, hogy a németek magukkal rántottak minket is, az osztrákokat is, és egy reggelen arra kellett ébrednünk, hogy a "dicsőséges" oláh hadsereg, a "kelet franciái" bevonulnak Budapestre, majd módszeresen kifosztják azt.
No ma eléggé francia-ellenes hangulatom van, legközelebb oláh-ellenes leszek.
[nomad]
Emlékezés
2007.01.12. 22:36 | 1867 | Szólj hozzá!
Ma a Mátyás-templomban misével emlékeztek a Don-kanyarban elesett magyar katonákra!
Én itthon teszem ezt, egy égő kis mécsessel.
Gyújtsatok ti is mécseseket és emlékezzetek rájuk! Elég nagy baj, hogy ez nem nemzeti gyásznap. Akármilyen "szövetséges" oldalán is harcoltak, mégis egy egész magyar hadsereg pusztult el az orosz tél és gépfegyverropogás közepette. Ők nem a nácikért, nem Hitlerért mentek a frontra. Megérdemlik az utókor szeretetét. Értünk haltak meg.
Én itthon teszem ezt, egy égő kis mécsessel.
Gyújtsatok ti is mécseseket és emlékezzetek rájuk! Elég nagy baj, hogy ez nem nemzeti gyásznap. Akármilyen "szövetséges" oldalán is harcoltak, mégis egy egész magyar hadsereg pusztult el az orosz tél és gépfegyverropogás közepette. Ők nem a nácikért, nem Hitlerért mentek a frontra. Megérdemlik az utókor szeretetét. Értünk haltak meg.
Ki kell írnom magamból...
2007.01.11. 17:57 | 1867 | Szólj hozzá!
Horthy Miklós emlékiratait még tavaly ősszel olvastam ki. Sokmindenben megváltoztatta az addigi álláspontomat. Sokmindenről és sokmindenkiről más lett a véleményem.
Egy barátom is elolvasta a könyvet és a 21. századi fejünkkel filozofálgattunk is rajta. Belegondoltunk 1-2 résznél, hogy mi van ha Horthy nem teljesen az igazat írta le. Be kell valljam, hamar elvetettük a gondolatot, mert - bár akkor is voltak hazugok - Horthy Miklós más világban nevelkedett. Tisztességes volt a családja, pályája és kormányzói tevékenysége is. Sok előítélet éri a Németországgal való "szövetség" miatt, ami inkább alávetettség volt...
Tudni kell, hogy ő rendelt páncélos csapatokat Pestre, mikor elakarták vinni a zsidókat a gettóból. Ez tény. Szóval ezeknek az előítéleteknek nagyrésze már itt megbukik. A könyvet mindenkinek tudom ajánlani, akit érdekel az a korszak, de azoknak is, akik kíváncsiak egy kíváló államférfi történetére!
Hogy érzékeltessem a régebbi és a mai idők közti különbséget, kiragadok egy igen aktuális témát. Most a politikától tényleg függetlenül, csak a lényegre és nem a pártállást nézve; Gyurcsány miniszterelnök úr reformcsomagot szeretne végbe vinni, ami rövidtávon stabilizálná az ország helyzetét. Ez, most a hatásától + hatékonyságától és "népszerűségétől" eltekintve rendben van. A reformok szükségesek voltak minden korszakban, ez normális. Viszont téves dolog "II. reformkorként" emlegetni, ahogy tették.
A dolog ott különbözik az IGAZI reformkortól, hogy ott a politikai elit (nemesség) haladóbb gondolkodói, kisebb vagy nagyobb vagyonukból felajánlásokat tettek, saját "kárukra" segítették ezeket a reformokat. Éppen azért, hogy ne a legszegényebbektől kelljen elvenni, még ezt is. Szerintem igen becsülendő, ha egy arisztokrata saját magát akarja megadóztatni, holott megtehetné, hogy továbbra is vígan lubickol és arany kiskanálról szopogatja a mézet.
A másik, hogy akkoriban Széchenyi István Hitel c. munkájával (1830. jan. 28. - hamarosan évforduló!) indította el az érlelődő folyamatokat. Utazásaival gyűjtötte az információt, hogy is kéne mindezt véghezvinni. Szakmailag igen alaposan felkészült, több könyve is született, de nem csak az iskolában bemagolt "Hitel. Világ. Stádium.", hanem lótenyésztésről, selyemkészítésről és a magyar társadalomról is írt.
Persze ma minden területen vannak külön szakemberek, talán nekik kéne nagyobb hangot adni és MEGOSZTANI az emberekkel, hogy miért és mennyire van bajban az ország és hogy kinek mi a feladata, mivel tud hozzájárulni ahhoz, hogy ebből kihátráljunk. Viszont amíg többszázezer forintos költségtérítést kap minden képviselő, addig nem tudom, hogy miért beszélnek "megszorításokról". Arról nem beszélve, hogy a költségtérítésekkel igen csúnyán vissza lehet élni és gyanítom vissza is élnek vele. Tessék nekik is "Melegebéd utalványt" adni, mint a pedagógus édesanyámnak. Tessék nekik 1 kártyát adni, ami rögzíti, hogy hol, mennyit tankolt (ez ma már nem lehet technikai probléma) és az alapján fizetni a költségtérítést. Különben is, nehogy bárki is azt higyje, hogy a 48-as kormány súlyos pénzekért dolgozott...
Sőt, Széchenyi még a márciusi események előtt a helytartótanácsnál betöltött közlekedéssel, fejlesztéssel foglalkozó állásáért egy petákot sem akart elfogadni!
Horthy kormányzósága alatt pedig volt olyan miniszterelnök, aki lemondott a szolgálati gépjárműről és gyalog járt be (nem közelről) a Parlamentbe. És még képzeljük hozzá, hogy akkor nem volt olyan fejlett tömegközlekedés sem. Korán kelt, sétált...
Más világ volt, elhiszem és nem akarom én megvonni a politikusoktól a pénzüket. Nem sajnálom, de ha már mindenhonnan lefarigcsálnak, nem is keveset, tegyék meg magukon először. Az a baj, hogy nincsenek veszélyeztetve, nincsenek olyan szigorú ellenőrzés alatt. A harmadik különbség pedig az, hogy nincsenek eszméik, elveik, becsületbeli kérdéseik. Már nem hisznek abban, hogy "Igen, itt ha összefogunk, tudunk egy rendes kis országot építeni". Csak frázisaik vannak és egyedül a gyenge beszédeikben használják fel őket. Teljesen mindegy, az én szememben mind ilyenek az egyik szélétől a másikig. Nincs olyan nemzedék Magyarországon, mint amibe Batthyány, Széchenyi, Deák vagy Kossuth tartozott. Nincsen Eötvös, Szemere, Teleki. Véget ért valami az elmúlt 60 év alatt, vagy örökre eltűnt. Nem ír senki "Hitelt", sem "Lovakrult", csak "kibaszott jó könyvet a baloldalról" meg az Orbánról.
ui.:
Bocsi, hogyha néhol esetleg téves, vagy nem összeszedett... ez csak úgy "kijött" belőlem. utólag még lehet, hogy belejavítok!
[gróf]
Egy barátom is elolvasta a könyvet és a 21. századi fejünkkel filozofálgattunk is rajta. Belegondoltunk 1-2 résznél, hogy mi van ha Horthy nem teljesen az igazat írta le. Be kell valljam, hamar elvetettük a gondolatot, mert - bár akkor is voltak hazugok - Horthy Miklós más világban nevelkedett. Tisztességes volt a családja, pályája és kormányzói tevékenysége is. Sok előítélet éri a Németországgal való "szövetség" miatt, ami inkább alávetettség volt...
Tudni kell, hogy ő rendelt páncélos csapatokat Pestre, mikor elakarták vinni a zsidókat a gettóból. Ez tény. Szóval ezeknek az előítéleteknek nagyrésze már itt megbukik. A könyvet mindenkinek tudom ajánlani, akit érdekel az a korszak, de azoknak is, akik kíváncsiak egy kíváló államférfi történetére!
Hogy érzékeltessem a régebbi és a mai idők közti különbséget, kiragadok egy igen aktuális témát. Most a politikától tényleg függetlenül, csak a lényegre és nem a pártállást nézve; Gyurcsány miniszterelnök úr reformcsomagot szeretne végbe vinni, ami rövidtávon stabilizálná az ország helyzetét. Ez, most a hatásától + hatékonyságától és "népszerűségétől" eltekintve rendben van. A reformok szükségesek voltak minden korszakban, ez normális. Viszont téves dolog "II. reformkorként" emlegetni, ahogy tették.
A dolog ott különbözik az IGAZI reformkortól, hogy ott a politikai elit (nemesség) haladóbb gondolkodói, kisebb vagy nagyobb vagyonukból felajánlásokat tettek, saját "kárukra" segítették ezeket a reformokat. Éppen azért, hogy ne a legszegényebbektől kelljen elvenni, még ezt is. Szerintem igen becsülendő, ha egy arisztokrata saját magát akarja megadóztatni, holott megtehetné, hogy továbbra is vígan lubickol és arany kiskanálról szopogatja a mézet.
A másik, hogy akkoriban Széchenyi István Hitel c. munkájával (1830. jan. 28. - hamarosan évforduló!) indította el az érlelődő folyamatokat. Utazásaival gyűjtötte az információt, hogy is kéne mindezt véghezvinni. Szakmailag igen alaposan felkészült, több könyve is született, de nem csak az iskolában bemagolt "Hitel. Világ. Stádium.", hanem lótenyésztésről, selyemkészítésről és a magyar társadalomról is írt.
Persze ma minden területen vannak külön szakemberek, talán nekik kéne nagyobb hangot adni és MEGOSZTANI az emberekkel, hogy miért és mennyire van bajban az ország és hogy kinek mi a feladata, mivel tud hozzájárulni ahhoz, hogy ebből kihátráljunk. Viszont amíg többszázezer forintos költségtérítést kap minden képviselő, addig nem tudom, hogy miért beszélnek "megszorításokról". Arról nem beszélve, hogy a költségtérítésekkel igen csúnyán vissza lehet élni és gyanítom vissza is élnek vele. Tessék nekik is "Melegebéd utalványt" adni, mint a pedagógus édesanyámnak. Tessék nekik 1 kártyát adni, ami rögzíti, hogy hol, mennyit tankolt (ez ma már nem lehet technikai probléma) és az alapján fizetni a költségtérítést. Különben is, nehogy bárki is azt higyje, hogy a 48-as kormány súlyos pénzekért dolgozott...
Sőt, Széchenyi még a márciusi események előtt a helytartótanácsnál betöltött közlekedéssel, fejlesztéssel foglalkozó állásáért egy petákot sem akart elfogadni!
Horthy kormányzósága alatt pedig volt olyan miniszterelnök, aki lemondott a szolgálati gépjárműről és gyalog járt be (nem közelről) a Parlamentbe. És még képzeljük hozzá, hogy akkor nem volt olyan fejlett tömegközlekedés sem. Korán kelt, sétált...
Más világ volt, elhiszem és nem akarom én megvonni a politikusoktól a pénzüket. Nem sajnálom, de ha már mindenhonnan lefarigcsálnak, nem is keveset, tegyék meg magukon először. Az a baj, hogy nincsenek veszélyeztetve, nincsenek olyan szigorú ellenőrzés alatt. A harmadik különbség pedig az, hogy nincsenek eszméik, elveik, becsületbeli kérdéseik. Már nem hisznek abban, hogy "Igen, itt ha összefogunk, tudunk egy rendes kis országot építeni". Csak frázisaik vannak és egyedül a gyenge beszédeikben használják fel őket. Teljesen mindegy, az én szememben mind ilyenek az egyik szélétől a másikig. Nincs olyan nemzedék Magyarországon, mint amibe Batthyány, Széchenyi, Deák vagy Kossuth tartozott. Nincsen Eötvös, Szemere, Teleki. Véget ért valami az elmúlt 60 év alatt, vagy örökre eltűnt. Nem ír senki "Hitelt", sem "Lovakrult", csak "kibaszott jó könyvet a baloldalról" meg az Orbánról.
ui.:
Bocsi, hogyha néhol esetleg téves, vagy nem összeszedett... ez csak úgy "kijött" belőlem. utólag még lehet, hogy belejavítok!
[gróf]
Gyerünk Alaktársak!
2007.01.10. 12:37 | 1867 | Szólj hozzá!
Volt egyszer egy Négyszögletű-Kerek Ország. Sok ember élt itt, a világ minden sarkából, szegletéből, csak négyszögletű-kerek emberek nem. Bár voltak külön kerekek és négyszögletűek, négyszögletű-kerekekből egy sem.
Az emberek úgygondolták, hogy megkérdezik az ország Elnökét, hogy mit kéne tenni. Felkerekedtek hát és elindultak. Eközben, hogy az úton ne unatkozzanak, gondjaikat, bajaikat osztották meg egymással. "Magasak az adók, kevés a juss." "Nem éhezünk, de elég volt a zsíros kenyérből!" "Jó lenne már nyaralni is kicsit, mint a külországbeliek." "Vállalnék gyereket, ha el tudnám tartani."- így panaszkodtak.
Egyszercsak közéjük állt álruhában az Elnök kamarása. Hallotta, hogy miről folyik a szó és nagyon megijedt. Elkezdte hát kiabálni: "Mégcsak nem is vagyunk négyszögletű-kerek emberek!" "Itt elnyomják a kerek és négyszögletűeket a négyszögletű-kerekek!" "Azonnal orvoslást illet ez a jogsértés!"
A kamarás immár a tömeg élén állt és az emberek vele együtt skandálták mondatait.
Mikor elérték az Elnök házát, tanácstalanul megálltak. Nem tudták, hogy mit kéne cselekedni, hiszen ilyesmiben nem volt részük.
Szólt a kamarás: "Alaktársaim! Majd én bemegyek és beszélek az Elnökkel!" - az alaktársak pedig megkönnyebbülten éljenezték az ötletet. "Micsoda bátor férfi ez az ismeretlen!" Azzal a kamarás el is tűnt a ház kapujában. Ez után hosszú órákig a kezdetben oly felbuzdult kerek és négyszögletű arcok csendben, zavartan nézték egymást. Beszélgettek, de inkább csak álldogáltak.
Majd mikor feltűnt az álruhás, csendben és kíváncsian fordultak felé.
"Alaktársaim! A Négyszögletű-kerek Alaktársaság Elnöke és pártja igazságtalan uralmának vége!" - a tömeg lelkesen morajlott fel.
"A mai nap kimondatott a Négyszögletű És Kerek Ország függetlensége!" - éljenzés és hatalmas taps fogadta a mondatot.
"Az új alaktársaság elnöki posztjáról az újonnan összehívott alakgyűlés fog dönteni." - az emberek már egyre fáradtabban tapsoltak és gondolataik - most, hogy visszaállt a béke és a rend - az Otthon a Gyerek és a Munka körül jártak. A kamarás is látta ezt és igyekezett lezárni beszédét:
"Történelmi időket élünk, a Ma hősei Ti vagytok! Gyerünk Alaktársak, munkára fel!" - azzal lelépett a porondról, megtörölte homlokát és eldobta párttagkönyvét. A forradalmi tömeg lassan csoporttá, majd járókelőkké, majd köddé foszlott.
Ha az emberek ilyen bolondok nem lettek volna, az én mesém is tovább tartott volna...
Boldogasszony havának 8-ik napja
2007.01.08. 22:01 | 1867 | Szólj hozzá!
A mai napon 1959-ben lett De Gaulle a Francia Köztársaság elnöke. És ugyanebben az évben, ugyanezen a napon pedig Fidel Castro Havannába érkezett. Hogy vinné már el az Ördög.
Azonban, hogy ne csak rossz dolgokat említsünk, és amiért igazából írni kívántam, 1908. január 8-án látta meg a napvilágot Wass Albert! Emlékezzünk rá szeretettel!
Nagyjából tíz jó év jutott neki, amit az Osztrák-Magyar Monarchia sajnos akkoriban nem túl békés életében tölthetett. De mennyire örülnék én ennek a tíz évnek, persze háború nélkül. És bizony, mennyire örülnének neki a Magyarországon élő nemzetiségek, mert abban az időben bizony, sok tekintetben modernebb és nagyobb lehetőségeket nyújtó nemzetiségi törvénye volt Magyarországnak (egyébként egyedülállóan a korszakban)! Megjegyzem, a határokon túli magyarok számára semmi ehhez a szinthez mérhető nemzetiségi törvény nem adatik. Dehát, "egyszer fent, egyszer lent". Egyszer fent...
[gróf]
Azonban, hogy ne csak rossz dolgokat említsünk, és amiért igazából írni kívántam, 1908. január 8-án látta meg a napvilágot Wass Albert! Emlékezzünk rá szeretettel!
Nagyjából tíz jó év jutott neki, amit az Osztrák-Magyar Monarchia sajnos akkoriban nem túl békés életében tölthetett. De mennyire örülnék én ennek a tíz évnek, persze háború nélkül. És bizony, mennyire örülnének neki a Magyarországon élő nemzetiségek, mert abban az időben bizony, sok tekintetben modernebb és nagyobb lehetőségeket nyújtó nemzetiségi törvénye volt Magyarországnak (egyébként egyedülállóan a korszakban)! Megjegyzem, a határokon túli magyarok számára semmi ehhez a szinthez mérhető nemzetiségi törvény nem adatik. Dehát, "egyszer fent, egyszer lent". Egyszer fent...
[gróf]
· 1 trackback
Az első bejegyzés
2007.01.06. 22:02 | 1867 | Szólj hozzá!
Üdvözletem mindenkinek, aki erre az oldalra tévedt!
Az első bejegyzést nehezebb megírni, mint ahogy gondoltam.
Fontos először leszögezni, hogy a Blogot nem egyedül fogom vezetni. Igyekszünk majd folyamatosan fejleszteni, alakítani és frissíteni.
Amint láthatjátok, fő elvi irányadónk a kiegyezés és a dualizmus, az alkotmányos monarchia rendszerének gondolata. Úgy véljük, hogy a jelenlegi Magyar Köztársaság működése, "demokráciája" hibás és beteg, legalábbis sok kívánnivalót hagy maga után.
A tágabb értelmiségnek nincsen hangja és valós beleszólási joga a politikába, közéletbe. A közerkölcs és az átlagemberek tisztességességi "színvonala" alaposan elmaradt a múlt század és a nyugati államokéhoz képest! Ma már elfogadott dolog hazudni is.
Minket az fogott meg az alkotmányos monarchia rendszerében, hogy a király személye (aki kb. annyit tesz ki, mint egy ún. "erős" köztársasági elnök) és udvari környezete, a kétházas parlamenti rendszer tekintélyt és tartást ad az embereknek. Mégsincs abszolútizmus, az emberek gyakorolhatják alkotmányos polgári jogaikat, amely megilleti őket.
Egy kétházas parlamenti rendszer sokféle lehet, de ha jól dolgozzák ki, igazságosabb is. Egyházak, városok, mágnások is delegálhatnának képviselőket. És a bekerülési határ leszállításával az alsó házba kisebb pártok is bekerülnének.
Mivel Magyarországon ma a hatalom a népé, amely választott képviselők útján gyakorolhatja hatalmát, ezért nem szabad megfeledkezni azokról sem, akik kisebb pártokat támogatnak. Ők is a "nép része", legyen hát joguk beleszólni a törvényalkotásba!
Az alkotmányos királyság rendszere tehát abban nem különbözik a köztársaságétól, hogy demokratikus. A demokrácia azért jobb (bár nem tökéletes) rendszer, mint a diktatúra, mert a diktatúrában - legyen az párti, katonai vagy bármilyen más - a vezetőnek/vezető rétegnek muszáj eltörölni politikai ellenfeleit, vagy megbuktatják. A demokráciában viszont erre nincs lehetőség. Itt egy politikusnak legyőznie kell a másikat, ebben pedig a szavazókra van szüksége.
Nagyobb nevek, akik az alkotmányos monarchiában hittek és dolgoztak: gróf Széchenyi István, gróf Batthyány Lajos, Teleki László, báró Wesselényi Miklós, Kossuth Lajos, Szemere Bertalan, Deák Ferenc, gróf Tisza István, gróf Tisza Kálmán, gróf Andrássy Gyula, Vitéz Nagybányai Horthy Miklós, Teleki Pál...
Szeretném hinni, hogy Magyarország nem volt, hanem lesz! /Széchenyi/
[gróf]
Az első bejegyzést nehezebb megírni, mint ahogy gondoltam.
Fontos először leszögezni, hogy a Blogot nem egyedül fogom vezetni. Igyekszünk majd folyamatosan fejleszteni, alakítani és frissíteni.
Amint láthatjátok, fő elvi irányadónk a kiegyezés és a dualizmus, az alkotmányos monarchia rendszerének gondolata. Úgy véljük, hogy a jelenlegi Magyar Köztársaság működése, "demokráciája" hibás és beteg, legalábbis sok kívánnivalót hagy maga után.
A tágabb értelmiségnek nincsen hangja és valós beleszólási joga a politikába, közéletbe. A közerkölcs és az átlagemberek tisztességességi "színvonala" alaposan elmaradt a múlt század és a nyugati államokéhoz képest! Ma már elfogadott dolog hazudni is.
Minket az fogott meg az alkotmányos monarchia rendszerében, hogy a király személye (aki kb. annyit tesz ki, mint egy ún. "erős" köztársasági elnök) és udvari környezete, a kétházas parlamenti rendszer tekintélyt és tartást ad az embereknek. Mégsincs abszolútizmus, az emberek gyakorolhatják alkotmányos polgári jogaikat, amely megilleti őket.
Egy kétházas parlamenti rendszer sokféle lehet, de ha jól dolgozzák ki, igazságosabb is. Egyházak, városok, mágnások is delegálhatnának képviselőket. És a bekerülési határ leszállításával az alsó házba kisebb pártok is bekerülnének.
Mivel Magyarországon ma a hatalom a népé, amely választott képviselők útján gyakorolhatja hatalmát, ezért nem szabad megfeledkezni azokról sem, akik kisebb pártokat támogatnak. Ők is a "nép része", legyen hát joguk beleszólni a törvényalkotásba!
Az alkotmányos királyság rendszere tehát abban nem különbözik a köztársaságétól, hogy demokratikus. A demokrácia azért jobb (bár nem tökéletes) rendszer, mint a diktatúra, mert a diktatúrában - legyen az párti, katonai vagy bármilyen más - a vezetőnek/vezető rétegnek muszáj eltörölni politikai ellenfeleit, vagy megbuktatják. A demokráciában viszont erre nincs lehetőség. Itt egy politikusnak legyőznie kell a másikat, ebben pedig a szavazókra van szüksége.
Nagyobb nevek, akik az alkotmányos monarchiában hittek és dolgoztak: gróf Széchenyi István, gróf Batthyány Lajos, Teleki László, báró Wesselényi Miklós, Kossuth Lajos, Szemere Bertalan, Deák Ferenc, gróf Tisza István, gróf Tisza Kálmán, gróf Andrássy Gyula, Vitéz Nagybányai Horthy Miklós, Teleki Pál...
Szeretném hinni, hogy Magyarország nem volt, hanem lesz! /Széchenyi/
[gróf]
