1867

    Volt egyszer egy Négyszögletű-Kerek Ország. Sok ember élt itt, a világ minden sarkából, szegletéből, csak négyszögletű-kerek emberek nem. Bár voltak külön kerekek és négyszögletűek, négyszögletű-kerekekből egy sem.
    Az emberek úgygondolták, hogy megkérdezik az ország Elnökét, hogy mit kéne tenni. Felkerekedtek hát és elindultak. Eközben, hogy az úton ne unatkozzanak, gondjaikat, bajaikat osztották meg egymással. "Magasak az adók, kevés a juss." "Nem éhezünk, de elég volt a zsíros kenyérből!" "Jó lenne már nyaralni is kicsit, mint a külországbeliek." "Vállalnék gyereket, ha el tudnám tartani."- így panaszkodtak.
    Egyszercsak közéjük állt álruhában az Elnök kamarása. Hallotta, hogy miről folyik a szó és nagyon megijedt. Elkezdte hát kiabálni: "Mégcsak nem is vagyunk négyszögletű-kerek emberek!" "Itt elnyomják a kerek és négyszögletűeket a négyszögletű-kerekek!" "Azonnal orvoslást illet ez a jogsértés!"
    A kamarás immár a tömeg élén állt és az emberek vele együtt skandálták mondatait.
Mikor elérték az Elnök házát, tanácstalanul megálltak. Nem tudták, hogy mit kéne cselekedni, hiszen ilyesmiben nem volt részük.
Szólt a kamarás: "Alaktársaim! Majd én bemegyek és beszélek az Elnökkel!" - az alaktársak pedig megkönnyebbülten éljenezték az ötletet. "Micsoda bátor férfi ez az ismeretlen!" Azzal a kamarás el is tűnt a ház kapujában. Ez után hosszú órákig a kezdetben oly felbuzdult kerek és négyszögletű arcok csendben, zavartan nézték egymást. Beszélgettek, de inkább csak álldogáltak.
    Majd mikor feltűnt az álruhás, csendben és kíváncsian fordultak felé.
"Alaktársaim! A Négyszögletű-kerek Alaktársaság Elnöke és pártja igazságtalan uralmának vége!" - a tömeg lelkesen morajlott fel.
"A mai nap kimondatott a Négyszögletű És Kerek Ország függetlensége!" - éljenzés és hatalmas taps fogadta a mondatot.
"Az új alaktársaság elnöki posztjáról az újonnan összehívott alakgyűlés fog dönteni." - az emberek már egyre fáradtabban tapsoltak és gondolataik - most, hogy visszaállt a béke és a rend - az Otthon a Gyerek és a Munka körül jártak. A kamarás is látta ezt és igyekezett lezárni beszédét:
"Történelmi időket élünk, a Ma hősei Ti vagytok! Gyerünk Alaktársak, munkára fel!" - azzal lelépett a porondról, megtörölte homlokát és eldobta párttagkönyvét. A forradalmi tömeg lassan csoporttá, majd járókelőkké, majd köddé foszlott.
Ha az emberek ilyen bolondok nem lettek volna, az én mesém is tovább tartott volna...